2022 - Az első lépcsők
Most vettem észre, hogy nem írtam semmit 2021-ről, amit eléggé sajnálok. Imádom visszaolvasni az évértékeléseimet és ezzel most kihagytam egy nagyon fontos évet. De nem probléma, mert itt jön 2022 ami legalább annyira eseménydús volt.
Ahogy az évek óta bevett szokás, az újévet Püspökladányban kezdtem bravúros társasozás és mérsékelt alkoholfogyasztás mellett. A lakásvásárlás miatt már akkor is ideges voltam, így nem volt egyszerű visszatérni a budapesti életemhez. De a munka folytatódott - továbbra is minden hétköznap reggel időben érkeztem, vártam a késő kolléganőmet és legjobb tudásom szerint kiszolgáltam a recepcióra tévedő embereket. A lakáshitel intézése miatt több szabadnapot kellett kivennem, mint amennyit akartam, illetve jóval több segítséget kellett kérnem. Végül sikerült, februárban megkaptam a kulcsokat és megkezdődhetett végre a felújítás. Bálint és csapata megnehezítette az életemet, főleg mivel nem voltak terveim. Anya óriási támaszt nyújtott, viszont a kimerültségem nagyon sokszor győzött. Hiába akartam megtervezni a saját kis kuckómat, ez nem nagyon jött össze. Sodródtam az árral, rengeteget sírtam, mindenkinek panaszkodtam és közben olyan gátakat építettem fel, amiket senki nem tudott áttörni. Hogy őszinte legyek, életemben először nem is akartam. Azok a gátak tartottak össze, bennük kapaszkodva tudtam lavírozni a feladatok között.
Március volt a legrosszabb mind közül. Ki kellett költöznöm az albérletből - mivel felmondtam a szerződést a felújító csapat ígéretére alapozva -, Timitől már a falra tudtam mászni, egyre több lett a családi munka és emellett még egy komolyabb webshopba is belekezdtem. A magamra szánt idő eltűnt, még aludni sem tudtam rendesen. Nem akartam beszélni a problémáimról, de úgy társalogni sem egyáltalán.
És ezek közepette történt egy kis incidens, amit nem tudok hova tenni. Vanda segíteni akart, szerinte ha kibeszéltem volna magamból a gondokat, akkor könnyebben szembe tudtam velük szállni. Hiába kértem arra, hogy csak hagyjon levegőt venni - jó pár hónapra -, ő nem engedte. Erőszakos volt, és úgy akart segíteni rajtam, hogy közben elfelejtette szem előtt tartani az én kérésem. Aznap este szörnyen kiborultam, és az a mélyzuhanás kezdete volt csak. Később már nem tudtam magam tartani, folyamatosan sírtam random emberek előtt. Tisztán emlékszem, amikor elém tették a csempéket és nem tudtam mit tegyek, mivel rossz színek lettek rendelve.
Belegondolva fogalmam sincs, mi lett volna a jó megoldás. Leírni a terveket, tanácsokat kérni, esetleg egy kicsi énidőt beiktatni. Utólag általában könnyebb megoldást találni, nekem viszont most sem megy. Az a fajta rettegés kicsit még mindig bennem van, egyhamar biztosan nem kezdek lakásfelújításba.
Március környékén felmondtam, legalábbis a recepciós munkát szüneteltettem egy hónapra. Sikeresen beköltöztem a már lakható ingatlanomba, elkezdtem átiratni a közműveket, berendezni a főhadiszállást. Az egy hónapos Home office rengeteget segített nekem, végre ki tudtam pihenni magam. Ekkor kezdett el körvonalazódni bennem a terv, hogy szükségem van Disneylandre. Rövid tervezgetés után kitűztem az időpontot - június vége, július eleje, Kriszti lett az útitársam, szép lassan meglett a szálloda és a regjegy is. Sok pénzt költöttem, de minden pillanat megérte.
Időközben a HO-s munka összeomlott, így visszakerültem a recire, immár Katával együtt dolgoztunk. A mindennapokba beletartozott a reggeli kocsikázás, izgalmas és kevésbé izgalmas helyzetek, új crush, majd az emlékezetes karaoke hazautak.
A 2022-s év fő crush díját egyértelműen Ákos kapja meg. Egy testben túl sok mindent testesített meg, amiért eddig is rajongtam. Az ápoltsága, a stílusa, az intelligenciája mind lenyűgözött, egyszerre éreztem közelinek úgy, hogy egy szakadék választott el tőle. Betört az álmaimba, de semmit nem hagyott maga után, csak az illatával az orromban írtam hozzá sorokat. Ez utóbbi volt, ami miatt tartós érzéseket tápláltam iránta, a bennem mélyen alvó írónőt felkeltette. A hosszú szundi után kimerülésnek jelét sem mutatva papírra vetettem a gondolatokat, újra az ihlettel teli virágos mezőn táncolhattam éjszakánként. Színt vitt a szürke hétköznapokba, újra el tudtam merülni a kreativitásban. Nem kellett már számfestő, sem Diamond painting, elég volt a babás füzet és egy toll.
A valóságban azonban követtek a problémák. A webshop nagyon megcsúszott, majdnem egy fél év kellett, hogy befejezzem a programozást. Közben teljesen elvesztettem a szerelmemet a kódok kergetése iránt, már nem akartam sem fejlődni, semmit újítani. A mai napig kísért a megrendelő idióta sopánkodása és ezt sosem fogom elfelejteni.
Amit pedig személyes katasztrófaként élek át, hogy a 3D iránti szerelmem is lecsillapult. A rengeteg kudarc után már alig tudtam rávenni magam, hogy bekapcsoljam a mayát. A világ újra a normális arcát mutatta nekem, többé nem textúrákat láttam. Egy-egy érdekes tárgy már csak szemet gyönyörködtető volt, nem akartam lemodellezni.
Az év második fele jóval nyugodtabb tempóban haladt. Hirtelen mindenre találtam időt, kezdtem helyrejönni. Ekkor egyeztem bele, hogy eladom az összes hétvégémet, hogy segíthessek Vandának műkörmössé válni. Ezt a döntést már akkor is bántam félig, hiszen túl jól ismerem magam. Hiába szeretem őt nagyon, amikor elveszik tőlem a kikapcsolódást, hamar ellenszenvessé válik bárki a szememben. Itt nincs szünet, folyamatosan nyomni kell az ipart. És ez még csak a kezdet volt, a következő héttel kezdetét veszi a második etap, ami konkrét négy hónapig tart majd. Szünet nélkül.
És éppen ennek apropóján jutott eszembe az évértékelés. Eddig csak azt írtam le, amit átéltem, most viszont szeretnék konkrét terveket szőni. Nem akarok újra abba a csapdába esni, hogy túlhajtom magam.
2023 szóljon arról, hogy meggyógyítom a lelkemet. Többet figyelek a belső hangra, nem sétálok bele olyan helyzetekbe, amik árthatnak hosszú távon. Felépítem, hogy ki is akarok lenni és tenni fogok érte. Az első lépéseket megtettem idén, ezt a munkát fogom folytatni. Félreteszem a pénzem, gyűjtök a hiteltörlesztőre, de utazni fogok idén is. Ha nem is Krisztivel, talán egyedül, de nyáron wellness lesz a program. A mentális egészségem mellett figyelni fogok a fizikális egészségemre is. Többet fogok főzni, egyre egészségesebb recepteket fogok kipróbálni. Felfrissítem a ruhatáram, időtálló darabokat fogok venni, és nem fogom sajnálni rá a pénzt. A fehérneműimet egy az egyben le fogom cserélni. A hajápolási rutint folytatom, de igyekszem több pakolást használni. Az arcápolás és a foghigiénia terén rengeteget kell fejlődnöm, ezeket napi rendszerességgel kell művelni.
Röviden ezek lennének a terveim. De papírra is vetem őket, mivel nincs is jobb érzés, mint kipipálni egy nehéz feladatot az elvégzése után.
