2019 - egy évtized alkonya
Előre is elnézést kérek, ha valahol lemarad egy-egy "h" vagy "o" betű, valami történt a billentyűzetemmel, amit nem tudok megfejteni. De akkor kezdjünk is neki, hogy számomra mit tartogatott 2019.
Amint az megírtam a 2018-as évértékelésnél, igyekeztem a saját lábamra állni, megtalálni az én utamat. Nem csak picsogni, hanem a kezembe véve az irányítást pozitív irányba változtatni az életemen. Habár az elhatározást meghozni könnyű volt, betartani annyira már nem volt piskóta. Rögtön év elején felmondtam a munkahelyemen, abban reménykedve, hogy meg fogom találni így az életcélomat. Nos, ez nem jött össze, hiába nézelődtem rengeteget az összes állást kínáló portálon, nem találtam semmit, ami nekem tetszett volna. Azt hittem, hogy legalább olyan csoda fog történni, mint a könyvesboltnál; egyszer csak felbukkan az a hirdetés, amit szívesen csinálnék.
Ám ez természetesen nem így történt. A felmondásomat alig egy héten belül visszavontam, a munkahelyemen is mindenki happy volt, hogy maradtam. Legalábbis persze ezt mutatták felém. Valamikor a tavasz kezdetén kezdtem el kaszinóba járni egy barátommal, és nem is kell említenem, teljesen elvarázsolt. Imádtam a roulette golyót figyelni, vagy épp a jó kártyákban reménykedni. Gyorsan le is csaptam a lehetőségre, crupié képzéseket kerestem, és találtam is jó párat. Azt hittem, sikeresen lebeszéltem a főnökömmel, hogyan írja a beosztást, hogy el tudjak járni a képzésre, amit végül választottam. Igazából nem értem, hogy miért lepődtem meg ezen. Még most is emlékszem, hogy a plázában ültem egy padon, igyekeztem nem sírni a sok ember előtt, amiért ez sem sikerült.
Újra beadtam a felmondásomat, ezúttal azonban el is érkezett a búcsú pillanata. A legnagyobb szerencsémre azokkal dolgoztam az utolsó napon, akiket mindig is szerettem. Ezt követően pár hetet itthon csücsültem, lemondtam a kaszinóról, de tervem továbbra sem volt. Éjszaka nézegettem a csillagokat a vadiúj teleszkópomon, tanulmányoztam a csillagképeket, rengeteg fizikai cuccon átrágtam magam, hogy jobban értsem az univerzumunk működését. De mint sokadjára az életemben, itt is közölték velem; hobbinak nem rossz, de sosem fogom ezzel megkeresni a kenyérre valót. Úgyhogy elmentem egy pizzériába dolgozni, pár héttel később pedig vissza a könyvesboltba. Alig három hónapig tartott most, újfent egy alkalmatlan főnök miatt mondtam fel. A részlegvezetőm annyira... nem, akárhogy is keresek jobb szót, az alkalmatlan a legmegfelelőbb. Végül történt ez, történt az, én pedig visszaültem az iskolapadba, és jelenleg gazdasági informatikát tanulok. Az előtaggal vannak gondjaim, de már dolgozok a megoldáson.
Röviden és címszavakban enmyi lenne az elmúlt évem.
Egyszerre érzem silánynak és eseménydúsnak. Igyekeztem nem csak menekülni, ez még sem jött össze. Megismertem új embereket, kötöttem új barátságokat, és megszerettem jó pár átutazót az életemben. Helyre akartam hozni a régi barátságaimat is, és új célokat tűztem ki magam elé. Én, aki világ életemben csak rövid távon gondolkoztam, elkezdtem több éven át tartó terveket szőni. Kipróbáltam milyen az, amikor nem napról napra élek, a pénzemet is be akartam osztani. Megfogadtam, hogy rendet rakok magam körül, de ez a feladat nehezebb volt, mint képzeltem.
Továbbra sem vagyok annyira erős, mint az szeretném. Ha nincs kedvem valamihez, még magamhoz is imádkoznom kell néha, hogy megcsináljam. A nagytakarítás elkezdődött, de én csak felületesen kezdtem hozzá.
Fáradt vagyok. Egészen eddig elkényelmesedtem, és nincs ínyemre a munka. Szörnyű ezt is bevallani, de ez a helyzet. Kivételesen ez a munka csak metafora, mert a valóságban épp az ellenkezőjét produkálom: esztelenül elvégzek minden fajta munkát, amit lehet, mert addig sem kell magammal foglalkozni.
Nem tudom, hogy mit várok el 2020-tól. Persze szeretném, ha jobb lenne, de én azzal is megelégszek, ha fele ennyi bonyodalom venne körül, és többet tudnék befelé figyelni. Csak annyit szeretnék, hogy helyre álljon a lelki békém.
0 comments :
Post a Comment